Röviden
A Magyar Mérnöki Kamara 13 pontos reformcsomagja jó irányba mutat: a szakértelem kerüljön vissza a döntések elejére. De két alapvető hiány marad: nincs átlátható mérnöki minősítési rendszer, és az engedélyezési jogszabályi dzsungel kikerülhetetlen. Amíg ezek nincsenek megoldva, a stratégiai reform az emberek többségének nem jelent semmit.
Tartalomjegyzék
Tizenhat éve vagyok ebben az iparágban. Rajzolóként kezdtem, és az egyik első élményes tapasztalatom az volt, hogy egy kisebb sorháznál, egyszerűbb projektnél az engedély másfél hónapon belül megvolt. Egy nagyobb, bonyolultabb munkánál arányosan több időt vett igénybe, de a rendszer kiszámítható volt. Lehetett tervezni.
Ma ugyanarra a feladatra – egy jól előkészített, egyszerű családi ház építési engedélyére – az ember minimum egy évet számít. Pontosabban: számolna, ha egyáltalán le tudná számolni, mert a folyamat nem lineáris. Hiánypótlások jönnek, hatóságok változnak, az elején konzultált személy a végén már nincs ott.
Eközben a tényleges építészeti munka – a tervezés, az átgondolás, a valódi szakmai döntések – az egész folyamatnak mindössze a tíz-tizenöt százalékát teszi ki. A többi bürokrácia.
Ezt a paradoxont gondoltam végig, amikor a Mérnök Újság 33. évfolyamának 6. számát (2026. június) olvastam, amelyikben a Magyar Mérnöki Kamara (MMK) május 29-i küldöttgyűléséről számolnak be – 122 küldött részvételével. Ami elhangzott, komoly figyelmet érdemel – de csak részben ad választ arra, amit a szektornak valóban meg kellene oldania.
Mit mondott Wagner Ernő – és miért fontos
Wagner Ernő elnök nyitóbeszéde önkritikus volt, és ez önmagában szokatlan egy kamarai rendezvényen. Megnevezett konkrét kudarcokat: a KATA-ügy, az építészeti törvény, a közbeszerzések, a közmű, az energetika – területek, ahol a kamara „elment a falig”, ahogy fogalmazott.
„A fák nem nőnek az égig. Godot nem jött el. A falig elmentünk. Most ajtót kell nyitnunk.”
Wagner Ernő, MMK elnök
A legfontosabb mondat mégis ez volt: „a szakértelmet nem a folyamat végén kell megkeresni, amikor már a problémákat kellene kezelni, hanem a döntések elején kell helyet biztosítani számára.”
Ez a legpontosabb diagnózis, amelyet az elmúlt évtized magyar szabályozási kultúrájáról el lehet mondani. Az infrastrukturális, energetikai, városfejlesztési döntések évek óta úgy születnek, hogy a mérnöki szakértelem utólag próbál igazolni valamit, amit politikailag már eldöntöttek. A kamara most azt mondja, hogy ez így nem jó. Ebben teljesen igaza van.
A 13 pont – jó irány, de nem elég
A küldöttgyűlés 13 pontos reformcsomagot tett le az asztalra, amelyik a mernokvagyok.hu oldalon olvasható. A három fő pillér: vízgazdálkodás és kék-zöld infrastruktúra, közműreform, energetika – kiegészítve a közbeszerzések szakmai megalapozásával és a beruházás-előkészítés javításával.
Ha ezt a listát elolvasom, az első reakcióm: igen, ez a helyes irány. Az MMK-nak valóban ott kell lennie ezekben a stratégiai kérdésekben. De valami hiányzik ebből a csomagból – valami, ami közelebb van a hétköznapi beruházóhoz, a kis- és középvállalkozóhoz, az egyszerű emberhez, aki csak meg akar építeni egy házat. A 13 pont stratégiai kérdésekről szól – de a szektor napi realitása más dimenzióban szenved.
Az első igazi hiány: ki ez a mérnök, és miért nem tudod eldönteni?
Magyarországon nem létezik nyilvános, összehasonlítható mérnöki minősítési rendszer.
Gondolj bele: ha hűtőszekrényt veszel, A-tól G-ig látod az energiaosztályt. Ha gumiabroncsot választasz, van tapadási osztály, zajminősítés, futásteljesítmény-besorolás. Ha lakást vásárolsz, kötelező az energetikai tanúsítvány. De ha mérnököt, tervezőt, kivitelezőt keresel egy épülettervezési feladatra – az egyetlen kapaszkadód az ár, a személyes ajánlás és a saját megérzésed.
Ez nem működik jól. Az ár nem garancia a minőségre. Nagyon sok kiváló mérnök alulárazza magát, különösen pályájuk elején, vagy mert nincs erős marketingjük. A beruházó nem tudja eldönteni, milyen típusú mérnökre van szüksége – ipari-e, lakóépületes, közlekedési, energetikai – mert ez a differenciálás a kamarai nyilvántartásban nincs rendszerszinten megoldva.
Az MMK ajánlott napidíjai 2026-ra 128 000 forinttól (kezdő mérnök) 438 000 forintig (kiemelt mérnök) terjednek nettóban. Ez egy széles sáv, de a felhasználó számára nem értelmezhető – nem tudja, mit jelent a „kiemelt”, és hogyan ellenőrizheti, hogy amit kap, valóban megfelel-e annak, amit fizetett.
Létezik az EUR ING (European Engineer) keretrendszer, amelyikben 33 európai ország vesz részt (a FEANI szervezi). Ez elsősorban a határokon átnyúló munkavégzést segíti, nem a belső piaci átláthatóságot. Egy magyar beruházó nem az EUR ING minősítést keresi – azt keresi, hogy megbízzon-e ebben a konkrét emberben erre a konkrét munkára.
Az energiacímke-analógia azért erős, mert pontos: ott is egy bonyolult rendszer (hőtechnika, elektromosság, kompresszortechnológia) vált egy betűvé, amelyik értelmezhető, összehasonlítható, jogkövetkezménye van. Ugyanez megoldható lenne a tervezői kompetencia-minősítésnél is. Az MMK reformcsomagjában erre utalás sincs.
A második igazi hiány: a HÉSZ-dzsungel és az engedélyezési útvesztő
A másik fájdalom, amelyikről a 13 pont nem szól, a jogszabályi heterogenitás és a folyamatos változás.
Magyarországon minden önkormányzat saját Helyi Építési Szabályzatot (HÉSZ) alkothat. Ez önmagában nem rossz – a helyi sajátosságok figyelembevétele fontos. A probléma az, hogy ugyanaz az LK4 jelzet, ugyanaz a „kisvárosias lakóövezet” kategória más és más szabályokat jelent egyik és másik településen. Az épületmagasság, a beépítési arány, a parkolási előírások néhány kilométernyi különbséggel teljesen eltérhetnek. Mérnökként, amikor átléped egy önkormányzat határát, szinte nulláról kell újratanulnod a szabályrendszert.
Az OTÉK (Országos Településrendezési és Építési Követelmények) korábban egy egységes keretet próbált teremteni – ez volt az első komolyabb kísérlet az egységesítésre. A TÉKA (280/2024. Korm. rendelet) továbblépett: szűkíti a HÉSZ mozgásterét bizonyos területeken, egyetlen dokumentumba vonja össze a HÉSZ-t és a Településképi Rendeletet. Jó szándék, de maga a rendszer nem lett könnyen kezelhetőbb – a szabályok tömege és belső ellentmondásaik megmaradtak, és a folyamatos módosítások miatt még a szakemberek sem tudnak lépést tartani velük.
A valódi probléma azonban nem csupán a heterogenitás és a változékonyság. Az eljárásrend maga bonyolult, és a felelősség szétszórt. Néhány példa, ami mindennapos a gyakorlatban:
- A főépítész egy szubjektív településképi véleményt ad – ez az engedélyezési eljárás része, de a vélemény nem kötelező erejű, és nem az a hatóság hozza meg, amelyik a végén az engedélyt kiadja. A főépítész a partvonalról magyaráz: ő nem fizeti a beruházást, de meghatározhatja a „művészeti gondolatokat”.
- Az építéshatóság veszi át az ügyet – ez egy teljesen másik szerv. Az elején konzultált személy nem lesz ott a végén. Nem azért, mert kirúgták, hanem mert az eljárásrend különböző szerveket köt össze egyetlen folyamaton belül, amelyeknek nincs közös felelőssége.
- Egyszerű kapubehajtóhoz ma közútkezelői hozzájárulás, forgalomtechnikai terv kellhet – ezek nem részei az építési engedélynek, de a hatóságok kérhetik. Régen enélkül is megépíthető volt.
- Az egyszerű bejelentés és az építési engedély közötti különbséget az emberek nem értik – holott az egyszerű bejelentés esetén a kockázat teljes egészében a tervezőn és a megrendelőn van. Ha utólag kiderül valamilyen szabálysértés, az engedélyezési eljárás védelme nélkül maradtak.
És ami talán a legnagyobb hiányosság: nincs lehetőség előzetes konzultációra. Egy beruházó nem tud előzetesen bemenni az építéshatósághoz és megkérdezni, hogy az adott telken az adott épületet megengednék-e. Az előzetes elvi engedélyezés – amely korábban létezett és kötelező erővel bírt – ma már nem elérhető kisebb projekteknél. Ezért előfordulhat, hogy valaki megvesz egy telket beruházási szándékkal, a hatóság előzetesen semmilyen kötelező nyilatkozatot nem ad, majd az eljárás során olyan akadályok merülnek fel, amelyeket senki nem jelzett előre. A jogbiztonság hiánya közvetlenül csökkenti a beruházási kedvet.
Az MMK hangvételéről
Van egy harmadik dolog, amelyikről szólni kell, és ez nem szakmai, hanem kommunikációs kérdés.
A küldöttgyűlés Wagner Ernő önkritikus hangja ellenére túl sokat mentegette a múltat. A „politikailag nehéz volt” magyarázat újra és újra visszatért – és érthető, hiszen valóban nehéz egy kamarai szervezetnek érvényt szerezni a véleményének, ha a döntéshozók nem kérnek szakmai inputot.
De az MMK dolga nem a mentegetőzés. Az MMK dolga az, hogy az elmaradt célokat nevesítse, elemezze, miért maradt el, és konkrét javaslatokkal álljon elő arra, hogyan akadályozza meg ugyanezt a jövőben. A „Godot nem jött el” metafora pontos – de a kérdés az, mit csinálunk Godot nélkül.
Nem tudok maradéktalanul azonosulni a célkitűzésekkel sem – nem azért, mert rosszak, hanem mert a stratégia hiányzik mögülük. Jó irányt mutatni nem elég, ha nem tudjuk, hogyan kényszerítjük ki azt, hogy a döntéshozók oda üljenek a tárgyalóasztalhoz, ahol a mérnök is ott van.
Mi lenne a valódi megoldás?
Két konkrét irány, amelyiket meg lehetne csinálni:
Egy: Átlátható, nyilvános mérnöki minősítési rendszer. Nem kötelező díjtáblázat, hanem kompetencia-kategorizálás. Szakterület, tapasztalati szint, korábbi munkák ellenőrzött adatbázisa. Az EUR ING keretrendszer egy kiindulópont, az energiacímke-logika egy kommunikációs minta. A cél az, hogy egy beruházó eldönthesse, mire van szüksége, és megtalálja azt, aki ténylegesen tudja.
Kettő: A jogszabályi környezet tételes, mérhető egyszerűsítése. Kevesebb ellentmondás a jogszabályok között, egységesebb HÉSZ-értelmezési keret, és ami a legfontosabb: az előzetes konzultáció visszavezetése kötelező érvényű formában. Ha a hatóság előzetesen nyilatkozik egy beruházás megvalósíthatóságáról és ehhez kötve van, a rendszer kevésbé tud kiszabadulni a felelősség alól. Ez nem bürokratikus réteg hozzáadása, hanem a meglévő szakadékok befoltozása.
A Magyar Mérnöki Kamara 13 pontos reformcsomagja helyes irányba mutat a nagy stratégiai kérdésekben. De addig, amíg egy egyszerű családi ház engedélyezése egy évet vesz igénybe, és addig, amíg a beruházó nem tudja eldönteni, milyen mérnökre van szüksége, a stratégiai reform az emberek többségének nem jelent semmit.
A tervező munkájának tíz-tizenöt százaléka tervezés. A többi adminisztráció. Ez fordítva kellene, hogy legyen. Ha az engedélyezési rendszer valóban egyszerűsödik, a Loft építésjogi rovatában követjük a változásokat.
Források
Mérnök Újság, 33. évfolyam 6. szám, 2026. június
Az MMK 13 pontos reformcsomagja: mernokvagyok.hu
EUR ING keretrendszer (FEANI): feani.org
World Bank Subnational B-READY 2024: worldbank.org
Energiacímke illusztráció: Wikimedia Commons, CC BY-SA
Szerkesztői tartalom. Nem fizetett hirdetés, nem szponzorált anyag.
Várhelyi Tibor, Consolum Architects Kft.
